Szabó Sándor

A nyugat-európai jóléti államok a 70-es évektől fokozatos társadalmi és gazdasági kihívásokkal találták szembe magukat. A kihívások hátterében a globalizáció és a technikai modernizáció állt. A jóléti rendszerek reformja elkerülhetetlen volt, ugyanis a jóléti államok ellátó és szolgáltató rendszere, valamint a szociális jogok rendszere az új globalizált, válságoknak kitett világban már nem tudta betölteni az eredeti funkcióját. A válságjelenségekre adott válasz a nyolcvanas évek közepétől a „harmadik utas”, neoliberális politika jelentette, amelynek napjainkig érezzük hatását A jóléti államok társadalompolitikájának az alapvetése a szociális biztonság, és a szociális biztonságot garantáló szociális védőháló eszménye. Az ideológiai paradigmaváltás az addig meghatározó jóléti modellben is számos változást eredményezett. A szociális biztonság eszméjét felváltotta a politikai normáknak és elvárásoknak nem megfelelő egyének büntetése és kontroll alatt tartása. A szociális jogok helyett a feltételekhez kötött jóléti ellátás vált meghatározóvá. A szakirodalom más és más elméletekkel írja le a folyamatokat. Szalai Erzsébet (2018) refeudalizáció elmélete szerint, - a globális újkapitalizmusban kiéleződnek a társadalmi egyenlőtlenségek, a munkavállaló érdekérvényesítő képessége lecsökken. A rendszer a munkaerőtől rugalmasságot vár el, teszi ezt úgy, hogy közben felszámolja az őt támogató szociális, - és oktatási ellátórendszert. Az újfeudalizmus egyszerre kapitalista és feudális. Jellegzetessége, hogy a tőke-munka viszonyt átszövi és leplezi az úr-szolga viszony. Loic Wacquant (2012) „kentaur állam” elméletében a neoliberális újratervezés a következő intézményi logikára épül: 1) a piaci mechanizmusok széleskörű kiterjesztése 2) felügyelet alapú társadalompolitika, amelyben az alanyi jogon járó jólétet a worfare-re cserélik 3) kiterjedt büntetőpolitika, amely a szociális zavargások megfékezésére szolgál 4) az egyéni felelősségvállalás hangsúlyozása. A „kentaur állam” jellemzője, hogy az elit/felső osztály esetében a laissez faire et laissez passer elvet hangsúlyozza, - a legrászorultabbakkal és a prekariátussal szemben, ugyanakkor paternalista módon lép fel, és a workfare révén korlátozza ezen csoportok életlehetőségeit. Kutatásom során a paradigmaváltás jellegzetességeit és következményeit szeretném megfigyelni. Az elemzésem központi elemét képezi ezen folyamatok magyarországi jellegzetességeinek az elemzése. Vizsgálódásom elsősorban az utóbbi két évtized változásait öleli fel.